Intézményünkről

Küldetésünk

Az intézmény szenvedélybeteg (alkohol-, drog- és gyógyszerfüggõ, ill. politoxikomán) nõk rehabilitációját végzi közösségterápiás modellben. Rehabilitációs otthon lévén lakóinknak nem pusztán ellátást akarunk biztosítani. Célunk az, hogy a rehabilitációban részt vevõ személy kigyógyuljon szenvedélybetegségébõl, és felismerje: szemlélet- és életváltozásra van szüksége ahhoz, hogy egészségesen visszatérjen a családba, a társadalomba. Így a szükséges attitûdváltással akkor is talpon tud maradni külsõ segítség (gyógy- és stimuláló szerek stb.) nélkül, ha a korábbi – addikciót elõidézõ – körülményein objektív okokból nem tud változtatni.

Az otthon terápiás közösség, ami azt jelenti, hogy a rehabilitációs programban részt vevõ személyekben végbemenõ változást – a munkatársak közremûködésével – a közösség segíti elõ. Ezért lehetõleg tartózkodunk a megalázó „kliens”, „ellátást igénybe vevõ”, „ellátott”, „gondozott” kifejezésektõl is. Az „ellátott” kifejezés stigmatizálja a terápiában résztvevõket, és tehetetlenséget, kiszolgáltatottságot sugall. Ezzel szemben épp a képességek felismertetése, kibontakozásuk segítése, az önálló, felelõsségteljes életvitel kialakítása a célunk. Ez „ellátottként” nem érhetõ el, csak közösségi tagként.

Otthonunk keresztény szemléletû, s ez a szemlélet központi helyet foglal el az itt folyó munkában, terápiában. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az állampolgári jogokról szóló elõírásoknál egy magasabb rendû szabály, az emberszeretet törvénye vezérli a lakókhoz való viszonyulásunkat; másrészt annak megmutatását, hogy nem csupán a „tünetmentessé” válás lehetséges, hanem – az egyén hitének közremûködése által – a teljes gyógyulás is. Tehát nem vallási, felekezeti, hittétel-jellegû oktatásról van szó. A terápiában mindvégig érvényesül a lelkiismereti szabadság: nincs helye semmiféle ideológiai, vallási, felekezeti jelegû diszkriminációnak, erõszakos befolyásolásnak. A kereszténység kezdettõl fogva erõszakmentes alternatívaként hirdeti magát.